1. |
||||
Karinthy Frigyes - Előszó
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
Mindnyájotoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy megy egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság
Itt vagyok, Itt vagyok,
Én Isten nem vagyok
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.
Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
|
||||
2. |
Endor - Színvallás
03:41
|
|||
Zárt szobám ajtaját egy székkel kitámasztom,
Megvédjem a múltat,
Azt a bizonyos megbosszúltat.
Megtörhetnek, meggyötörnek,
Eléjük vágok, ellökhetnek,
Beléjük vágok, felköthetnek.
Akik elhullottak,
A vérből a sárból visszahúztak,
A csalódottság tükrében még, így is megváltoztak,
Barátokból ellenséggé váltak,
Akaratuk ellenére is csak a valóságból táplálkoznak.
Üres hely, üres a kép,
Emlékeinkből nincs menekvés,
Eltűntök, és megbújtok.
De az álmaink mezejére lépve,
Aknák közt találjátok meg,
Amit igazán keresnetek kéne
Kétségek közt, árnyékban élve
Elhagyott kincseket keresve,
Térkép nélkül,
Mond mit értek.
Lehetek én az egyetlen,
Magára maradt, védtelen
Betört ablakom szilánkjai sebeznek.
Sokan vannak elvesztem,
Sötét szobámba rekedtem,
Sáros kézzel fognak le a székemhez.
Ártottam-e,
Annak akit szeretnek.
Ártottam-e,
Az elátkozottnak, a bűnösnek,
Aki én magam is lehetek.
Vívódok a barlangom mélyén,
A megbánást is eltemetném,
Sebeimet magamnak varrtam,
Senkim sincsen, de mind itt vannak.
Lehetek én az egyetlen,
Magára maradt, védtelen
Betört ablakom szilánkjai sebeznek.
Sokan vannak elvesztem,
Sötét szobámba rekedtem,
Sáros kézzel fognak le a székemhez.
Kötél az ékszer a nyakamon,
Félek még, de akarom.
Ellenállnom kellene,
De ez az,
Ami könnyedén elpusztít.
|
||||
3. |
Endor - Hamis Őrség
02:23
|
|||
Keserűség a számban,
Szolgája leszek vágynak,
Csókod után én meghajolhatok,
Vakká válok.
Így leszek én,
Egy hamis őrség.
Idő és a tér,
Ott vesztem el,
És elveszek mindent,
Mindent, mi kell, mert,
Öledbe hulló fejem,
Megértésre vár,
Kétségek közé rángattál,
Homlokom ráncai egyre mélyebbek.
Képzelgéseim lassan elvárássá válnak,
Hamis tézisekkel tépkedlek,
Mint, hogyha nem járhatna neked más,
Nem jár neked más.
Közel s távol egybefolyik,
A folyó a völggyel összemosódik,
A hegyet már csak dombnak látom.
Ösztöneink háborúra kelnek és a béke tovaszáll.
Nem gondolom, tudom, hogy hibát követek el,
Életem hibáit, mely végtelenbe nyúlik már.
Országunk széle nem lesz más, mint egy
Elhagyatott határ.
|
If you like Endor, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp